Új brit projekt indult a tengeri szén-dioxid eltávolítására

Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, melynek célja a szén-dioxid eltávolítása a tengervízből. Az újonnan létrehozott kísérleti program, amely a SeaCURE nevet viseli, a brit kormány támogatásával valósul meg, részeként annak törekvésének, hogy olyan technológiákat találjon, amelyek segíthetnek a klímaváltozás elleni küzdelemben. A klímatudósok széles körben egyetértenek abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a legfontosabb feladat, hiszen ezek a globális felmelegedés fő okozói. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része az is, hogy megpróbáljuk megfogni azokat a gázokat, amelyek már a légkörbe kerültek. Az ilyen projekteket, mint a szén-dioxid-elnyelés, általában a kibocsátás forrásánál történő megfogás vagy a levegőből való eltávolítás köré építik. A SeaCURE különlegessége abban rejlik, hogy azt teszteli, mennyire hatékonyabb lehet a klímaváltozást okozó szén-dioxid eltávolítása a tengervízből, mivel a vízben a szén-dioxid koncentrációja magasabb, mint a levegőben.

A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti, hogy „Vigyázat: Muréna haraphat!” Az elhelyezés nem véletlen, ugyanis egy cső kígyózik a köves part alatt, és a La Manche csatornába vezet, ahonnan tengervizet szív fel, majd ezt a vizet a partra pumpálja. A projekt célja, hogy kiderítse, a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet a légkörben található klímaváltozást okozó gáz, a CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szén-dioxidot, mielőtt visszapumpálja a tengerbe, ahol a víz újra magába szívhat több CO2-t.

Az első közvetítési újságírók között vagyunk, akik meglátogatják a projektet, és Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengeri Laboratórium munkatársa vezeti a körutunkat. Elmondja, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön, és CO2-ként a légkörbe kerüljön. „Ez itt a tengervíz csupaszítója,” mondja mosolyogva a professzor, miközben egy sarkon fordulunk. A „csupaszító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 kijövetele,” magyarázza Bell. „Azzal, hogy a tengervizet egy nagy felületen elterítjük, gyorsan lehetővé tesszük a CO2 kiszabadulását.” A levegőbe távozó CO2-t elszívják, majd koncentrálják, hogy tárolják. A szén-dioxidtól mentes tengervizet ezután alkáli anyaggal keverik, hogy semlegesítsék a savat, majd visszapumpálják a tengerbe, ahol azonnal elkezd újra CO2-t felszívni, hozzájárulva ezzel a légkör üvegházgázainak csökkentéséhez.

Jelenlegi állapotában a projekt által eltávolított CO2 mennyisége mérsékelt, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint egy transzatlanti kereskedelmi repülőgép által kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Azonban a SeaCURE mögött álló csapat úgy véli, hogy a világ óceánjainak mérete miatt a projektnek van potenciálja. A brit kormányhoz benyújtott pályázatukban a SeaCURE azt állította, hogy a technológia potenciálisan hatalmas léptékben bővíthető, és évi 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására képes, ha a világ óceánjainak felszínén található tengervíz 1%-át feldolgozzák. Ennek megvalósításához azonban az egész szén-dioxid eltávolítási folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például úszó napelemek segítségével a tengeren.

Dr. Oliver Geden, aki az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid-elnyelés szakértője, kiemeli, hogy a szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen. „Ha el akarjuk érni a nettó nullás kibocsátást, ami szükséges a további felmelegedés megállításához, a szén-dioxid közvetlen eltávolítása a tengervízből egy lehetőség. Az ebből származó költségek és előnyök a döntő tényezők.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és a brit kormány által támogatott 15 kísérleti projekt egyike, amely a szén-dioxidok megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztésére összpontosít. Kerry McCarthy, az energiapolitikáért felelős miniszter hangsúlyozza, hogy „az üvegházhatású gázok eltávolítása a légkörből elengedhetetlen a nettó nullás kibocsátás eléréséhez. Az olyan innovatív projektek, mint a SeaCURE fontos szerepet játszanak az ehhez szükséges zöld technológiák létrehozásában.”

A projekt hatásainak vizsgálata során felmerül a kérdés, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lenne a tengerre és az ott élő élőlényekre. Weymouthban a csőből csepegő víz mennyisége olyan kicsi, hogy valószínűleg nincs jelentős hatása. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem doktorandusza a projekt lehetséges hatásait kutatja, és laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlények reakcióit az alacsony szén-dioxid tartalmú vízre. „A tengeri organizmusoknak szükségük van a szén-dioxidra bizonyos folyamatokhoz,” mondja. „A fitoplankton szén-dioxidot használ a fotoszintézishez, míg a kagylók szintén szén-dioxidot használnak a héjuk felépítéséhez.” Hooper korai megfigyelései szerint a nagymértékben megnövelt alacsony szén-dioxid tartalmú víz környezeti hatásai lehetnek. „Ez károsíthatja az ökoszisztémát, de lehetnek módok a mérséklésére – például az alacsony szén-dioxid tartalmú víz előzetes hígításával. Fontos, hogy ezeket a kérdéseket korán beépítsük a diskurzusba.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo