A politikai konszenzus szétesése a klímaváltozás ügyében
Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben az első nagy gazdaságként elkötelezte magát a szén-dioxid-kibocsátás nettó nullára csökkentése mellett 2050-re, a Parlamentben szinte egyhangú volt a támogatás, annyira, hogy a javaslatot szavazás nélkül fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör drámaian megváltozott. A Westminsterben tapasztalható konszenzus szétesett, és a nettó nulla elérése gyorsan politikai megosztottságot váltott ki. A Munkáspárt újabb határidőt tűzött ki: 2030-ra tiszta energia elérésére törekszik. A Zöldek és a Liberális Demokraták még gyorsabb nettó nulla elérését sürgetik, míg a Konzervatívok fékeznek a politikájukon, és most először egy mainstream párt, a Reform UK, nyíltan megkérdőjelezi a nettó nulla szükségességét. Tony Blair, egykori munkáspárti miniszterelnök is megjegyezte, hogy a globális klímaváltozással kapcsolatos megközelítések nem működnek, bár később tisztázta, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.
De mi történt azóta? 2019-ben, amikor a nettó nulla célját kitűzték, a klímaváltozás iránti közérdek nagyon is látható volt. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion tüntetésein, és a fiatal aktivista, Greta Thunberg annyira befolyásos lett, hogy meghívták a Parlamentbe, hogy beszéljen a képviselők előtt. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó nulla támogatásában, még ha nem is látunk tömegeket az utcákon. Azt azonban megjegyzi, hogy a téma körüli diskurzus megváltozott, miután a megélhetési költségek emelkedtek és kitört a háború Ukrajnában. Az emberek most már azt kérdezik, hogy mindez hogyan érinti a zsebüket, és hogy biztonságosabbá válik-e az ország ennek következtében.
A vita azóta „polarizáltabbá” vált a bal- és jobboldal között: a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a „három legfontosabb” kérdésük között említik, míg a Reform párti szavazók inkább ellenzik a nettó nullát, de nem annyira motiváltak a kérdés iránt. A kutatás szerint csak tízből egy ember szavaz a Nigel Farage vezette pártra a nettó nulla miatt. Tryl hangsúlyozza, hogy a politikai osztály sokkal megosztottabb, mint a közvélemény. A konszenzus szétesése sokkal mélyebb a politikai elit szintjén, mint a köznép körében.
A Reform párt növekvő befolyása is hozzájárult a klímaváltozási célokkal kapcsolatos diskurzus felerősödéséhez. A párt vezetője, Richard Tice elmondta, hogy a választások során az emberek a migrációról beszélnek, de utána a megélhetési költségek emelkedéséről is szót ejtenek. Azt mondja, hogy az energiaárak növekedése jelentősen hozzájárult az árak emelkedéséhez. Kiemeli, hogy az emberek körében a klímaváltozásról való diskurzus felgyorsult az elmúlt hónapokban, mivel a munkahelyek elvesztése és a megélhetési költségek emelkedése sokakat arra ébresztett, hogy a klímaváltozás problémája közvetlenül érinti az életüket.
A Zöld Párt vezetője, Adrian Ramsay szerint a konszenzus szétesése aggasztó, és a pártpolitikai játszmákat okolja érte. Úgy véli, hogy a politikai spektrum egyes részei megpróbálják politikai labdává tenni a klímaváltozást, de a józan ész győzelme érdekében minden pártnak ellenállnia kellene ennek. Ramsay hangsúlyozza, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részei a klímaváltozási intézkedéseknek, és úgy véli, hogy a Parlamentben létezik egy „értelmes klíma többség”, amelynek feladata, hogy helyes politikákat alakítson ki.
A Konzervatív Párt politikai irányvonala is jelentősen megváltozott. Míg korábban Boris Johnson alatt lelkesedtek a zöld célokért és a 2050-re kitűzött célt támogatták, Rishi Sunak alatt a célok csökkentésére és végül a 2050-es cél elvetésére kerül sor. Kemi Badenoch, a párt egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy a 2050-es tervek „megvalósíthatatlanok”, és figyelmeztette Keir Starmer-t, hogy az általa tervezett intézkedések csődbe vihetik az országot.
A Munkáspárt, miközben látszólag egyetértene a vezetőség álláspontjával, belső kritikákat is kapott, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a nettó nulla támogatása feltételes. Néhány szakszervezet egyre hangosabbá válik, hangsúlyozva, hogy a zöld energiára való átmenet során meg kell védeni a munkahelyeket. A Labour párt számára kulcsfontosságú, hogy a tiszta energia iránti elkötelezettségét fenntartsa, mivel ez nemcsak politikai túlélése szempontjából fontos, hanem a választók bizalmának megőrzése érdekében is.
A klímaváltozás ügyének politikai tőkéje és gazdasági jövője tehát erőteljesen összefonódik a Munkáspárt zöld programjával, amelynek visszalépése komoly következményekkel járhat.
Ezeket is érdemes megnézni
David Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, amíg Trump meg nem érkezett
Tűzvész pusztít a brit vidéken, már most rekord terület égett el 2025-ben
