Trump sűrű hete a béketeremtés jegyében: mi állhat a háttérben?
Vlagyimir Iljics Lenin, a híres orosz forradalmi vezető, egyszer azt mondta: „Vannak évtizedek, amikor semmi sem történik; és vannak hetek, amikor évtizedek történnek.” E szavak tükrében a héten tapasztalt diplomáciai események, amelyek Donald Trump amerikai elnök körül zajlottak, rámutathatnak arra, hogy a régi bolsevik talán nem tévedett. A protekcionista elnök, aki mindig az „Amerika az első” elvet hirdeti, az utóbbi napokban a világ színpadán mutatkozott be. Trump és csapata üzleteket kötött a Perzsa-öbölben, feloldotta a Szíriára vonatkozó szankciókat, közvetítette egy amerikai állampolgár Hamasz általi elengedését, leállította a jemeni Houthi harcosok ellen indított katonai támadásokat, csökkentette a kínai importvámokat, utasította Ukrajnát, hogy tárgyaljon Oroszországgal Törökországban, folytatta a csendes tárgyalásokat Iránnal a nukleáris megállapodás ügyében, sőt még India és Pakisztán közötti tűzszünet közvetítését is magára vállalta. Az események gyorsasága lélegzetelállító volt, szövetségesek és ellenfelek egyaránt nehezen tudtak lépést tartani az Egyesült Államok diplomáciai szekérfutásával.
Ezekben a zűrzavaros napokban sokan kérdezték, mi is történik valójában, és mit tanultunk Trump külföldi politikájának alakulásáról. Van-e közel egy Trump-doktrína, vagy csupán a globális események véletlen egybeeséséről van szó? Érdemes talán a közelmúltban tett öböli látogatását megvizsgálni, ahol Trump szavakkal és tettekkel is kifejtette vízióját a kereskedelem alapú, nem háborúra épülő nemzetközi kapcsolatok világáról. Rijádban elmondta, hogy a Közel-Keletet „kereskedelem, nem káosz” jellemzi, és azt a jövőt vetítette előre, ahol a profit békét hozhat. Miközben élvezte szaúdi vendéglátóinak hízelgését, Trump aláírt olyan megállapodásokat, amelyek állítólag 600 milliárd dolláros befektetést képviseltek az Egyesült Államokban. Diplomáciai körökben többen kétségbe vonták a különböző megállapodások értékét, ám megállapították, hogy a bemutató fontosabb volt, mint a tartalom. Trump beszédéből hiányzott a nemzetközi együttműködés előmozdítása, a klímaváltozás veszélyeivel való foglalkozás, valamint a demokrácia és az emberi jogok védelmének fontossága. Ehelyett a múltbeli nyugati beavatkozásokat kritizálta, és azt állította, hogy a „nyugati intervenciósok” több országot rombolt le, mint amennyit felépítettek.
Az elnök tartózkodása a beavatkozástól a közelmúltban India és Pakisztán közötti harcok során is nyilvánvalóvá vált. A Trump-adminisztráció kezdetben óvatos volt az ügyben, mondván, hogy az ilyen harcok „alapvetően nem a mi dolgunk”. Végül azonban Trump és külügyminisztere is telefonált a feleknek, hogy nyomást gyakoroljanak a nukleáris hatalmakra a feszültség csökkentése érdekében. A tűzszüneti megállapodás megkötése után Trump azt állította, hogy az amerikai diplomácia közvetítette a megállapodást, amit indiai diplomaták határozottan cáfoltak, mondván, hogy az egy bilaterális truce.
A héten világossá vált, hogy Trump központi szerepet játszik az amerikai külpolitikában. Ez nem csupán egyszerű megállapítás, hanem azt is jelzi, hogy az Egyesült Államok kormányának más részei, amelyek hagyományosan formálják a külpolitikai döntéseket, most háttérbe szorultak. Trump például rendkívüli lépésként találkozott Szíria új elnökével, Ahmed al-Sharaával, és feloldotta a szankciókat. Ez a döntés sokakat meglepett, hiszen a külügyminisztérium óvatos volt a szankciók feloldásával, tartva attól, hogy így elveszítenék a befolyásukat a szíriai kormány felett.
A héten Trump arra is döntést hozott, hogy csökkenti a Kínával folytatott kereskedelmi vámokat. Néhány héttel korábban még 145%-os vámot vetett ki Pekingre, most pedig a vámok többségét 30%-ra csökkentette. Ez a döntés ismét csak a már megszokott mintát követte: maximális követeléseket támasztani, fenyegetőzni, tárgyalni, majd visszalépni és győzelmet hirdetni. Azonban a „üzlet művészete” stratégiája nem mindig alkalmazható hosszú távú diplomáciai kérdésekre, mint például a háború.
A hét folyamán Trump döntései között szerepelt a jemeni Houthi harcosokkal vívott harcok leállítása is, valamint az Iránnal folytatott tárgyalások folytatása. Diplomaták szerint mindkét ügyben az Egyesült Államok közvetlenül Izrael kívánságai ellen lépett fel. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki az első világbeli vezetők között volt, akit Trump hivatalba lépése után meghívott az Ovális Irodába, most úgy tűnik, hogy háttérbe szorult.
Összességében a héten tapasztalt diplomáciai események sok mindent megmutattak Trump külpolitikai törekvéseiről, de sok kérdés továbbra is nyitott maradt. A Közel-Keleten a konfliktusok továbbra is megoldatlanok, és a háború Ukrajnában sem mutat jeleket a lecsillapodásra. Trump kereskedelmi ambíciói is kihívásokkal néznek szembe a globális piac instabilitása miatt. Kérdés, hogy a jövőben képes lesz-e Trump a globális kihívásokkal megbirkózni, vagy a hetek, amikor évtizedek történnek, végül nem vezetnek tartós változásokhoz.
Ezeket is érdemes megnézni
Az amerikai megállapodás lehetőséget ad az Egyesült Királyságnak, hogy komolyabb EU-s megállapodást kössön
Az Apple válaszolt az amerikai bíró rendkívüli megvetését kifejező határozatára
