Megkezdődött a szén-dioxid leválasztása a tengerből az Egyesült Királyságban

Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amelynek célja a szén-dioxid eltávolítása a tengerből. A SeaCURE néven ismert kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a keresésnek, amely a klímaváltozás elleni technológiákat célozza meg. A klímakutatók széles körű egyetértésben állítják, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő okozója. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részeként szükség van arra is, hogy olyan gázokat fogjunk el, amelyek már a légkörbe kerültek. Ezek a projektek, amelyeket szén-dioxid-elnyelésnek neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből vonják ki a szén-dioxidot. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, mennyire hatékonyabb lehet a klímaváltozást előidéző szén-dioxidot a tengerből kiszívni, mivel a vízben lévő koncentrációja lényegesen magasabb, mint a levegőben.

A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Központ hátsó részén keresztül lehet eljutni, ahol egy tábla figyelmeztet: „Óvatosan: Murénák harapásra készen!” Ez nem véletlen, hiszen ez a helyszín különleges okból lett kiválasztva. A tengerpart alá vezető csövek hálózata a köves part alatt húzódik, és a tengervizet szívja fel, hogy azt a partra hozza. A projekt célja, hogy kiderítse, a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben lévő klímaváltozást okozó gáz, a CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE először a tengervizet dolgozza fel, eltávolítva a szenet, mielőtt azt visszapumpálná a tengerbe, ahol a víz újra fel fog szívni CO2-t.

Mi vagyunk az első újságírók, akik meglátogathatják a projektet, és Tom Bell professzor a Plymouthi Tengeri Laboratóriumból mutatja be nekünk a folyamatot. Elmagyarázza, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz formájában lépjen ki a légkörbe. „Ez a tengervíz eltávolító” – mosolyog professzor Bell, amikor egy sarkon fordulunk. Az „eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas üdítőt, az habzik, ez a CO2 kijövetele” – mondja Bell professzor. „A mi esetünkben a tengervizet egy nagy felületen szétterítve lehetővé tesszük, hogy a CO2 gyorsan távozzon.” A levegőbe kerülő CO2-t elszívják, majd szenes kókuszdióhéjjal koncentrálják, készen a tárolásra. A szén-dioxidtól mentes tengervízhez alkáli anyagot adnak hozzá, hogy semlegesítsék a savat, amelyet korábban hozzáadtak, majd ezt a vízáramba pumpálják, hogy visszatérjen a tengerbe. Miután visszakerült a tengerbe, a víz azonnal elkezdi felszívni a légkörből a CO2-t, így hozzájárul a szén-dioxid mennyiségének csökkentéséhez.

Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége rendkívül csekély – évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát, amikor átrepüli az Atlanti-óceánt. Viszont a világ óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy van potenciál a technológia fejlesztésére. A projekt javaslatában a brit kormánynak a SeaCURE azt állította, hogy a technológia potenciálisan hatalmas mértékben skálázható, és évente 14 milliárd tonna CO2-t tudna eltávolítani, ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az egész szén eltávolítási folyamatot megújuló energiával hajtsák végre, például napenergiával, amelyet egy úszó telepítés biztosítana a tengeren.

„Az üvegházhatású gázok eltávolítása szükséges” – mondja Dr. Oliver Geden, aki az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid-elnyelés szakértője. „Ha el akarjuk érni a nettó nulla kibocsátást, és a nettó nulla kibocsátás szükséges a további felmelegedés megállításához.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 kísérleti projekt egyike, amelyet a szén-dioxid elnyelésére és tárolására fejlesztenek ki. „A légkörből történő üvegházhatású gázok eltávolítása elengedhetetlen a nettó nulla eléréséhez” – mondja Kerry McCarthy, az energiapolitikáért felelős miniszter.

A projekt környezeti hatásait is figyelembe kell venni, hiszen egy nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz hogyan befolyásolhatja a tengert és az ott élő élőlényeket. Weymouthban a csőből csak kis mennyiségben folyik ki, így valószínűtlen, hogy bármilyen hatása lenne. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója kutatja a projekt lehetséges hatásait, és laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlényeket az alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatásainak. „A tengeri organizmusok szénre támaszkodnak bizonyos tevékenységek végzéséhez” – mondja. „Például a fitoplankton a szén felhasználásával fotoszintetizál, míg a kagylók is szén felhasználásával építik fel a héjukat.” Hooper korai megfigyelései alapján a nagymértékű alacsony szén-dioxid tartalmú víz bevezetése valószínűleg hatással lenne a környezetre. „Lehetséges, hogy káros hatással lenne, de lehetnek módok a mérséklésére – például az alacsony szén-dioxid tartalmú víz előzetes hígításával. Fontos, hogy ezeket a tényezőket korán bevonjuk a diskurzusba.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo